|
|
|
... lennél,
arról mesélnék Néked,
hogy milyen szép az élet.
Ha megjönnél egy estén,
szívem minden dalát
lila csokorba szedném.
De nem vagy itt, s egy lomha
felhő az ablakomra
varjúmódra rászáll.
Köd kószál kint a kerten
s oly árván leng a lelkem,
mint dérütötte nádszál.
3.
Egy szellő jött, nyugatra induló.
Üzentem v... |
|
|
|
|
|
|
|
Kint megremeg a nyárfa-ág
és ablakomra koppan-
Úgy érzem most: a kerten át
te jössz felém titokban.
A tóba csillag fénye hull
s lent megdereng a mélyvíz-
Úgy érzem: kínom elcsitul
s már megbékélek én is.
A hold szikrázik fényesen,
a felhő szerteszéled-
Úgy érzem: rád emlékezem
mindig, amíg csak élek.
(Emi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Éjféli hangulat
Éjfélt ütött egy régi falióra,
a lámpa fénye sápadt és beteg.
A messze fák homályos ablakomra
rejtelmes-szürkén visszarémlenek.
Valahol messze sír egy hegedű,
tücsök dalol hozzá kíséretül.
Úgy fáj a hang... vajjon ki szomorú:
én csupán, vagy aki hegedül?
Éjfélt ü... |
|
|
|
|
|
|
|
... hosszú idokig ?
Ha feléd indulok, lelkem visszatartja
Az édes szabadság buvös-bájos karja,
Vissza, mind a sírig! . . .
Itt eszem kenyerét a török császárnak,
Ablakomra titkos poroszlók nem járnak
Éjjeli setétben,
Hallgatni beszédem'
Beárulás végett . . .
Magános fa vagyok, melyre villám szakad,
Melyet vihar tördel, de legaláb... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... élek,
s a bú, a gyász már-már benőtt,
el-elhaladnál, drága lélek,
házam előtt.
Ha tudnád, hogy derül rajongva
szemedtől a borús kedély,
föl-fölfigyelnél, ablakomra
tekintenél.
Ha tudnád, hogy mily enyhe balzsam
a szerelem e bús uton,
leülnél a kapumba lassan,
mint a hugom.
Ha tudnád, hogy nincs hűbb s... |
|
|
|
|
|
|
|
... élek,
s a bú, a gyász már-már benőtt,
el-elhaladnál, drága lélek,
házam előtt.
Ha tudnád, hogy derül rajongva
szemedtől a borús kedély,
föl-fölfigyelnél, ablakomra
tekintenél.
Ha tudnád, hogy mily enyhe balzsam
a szerelem e bús uton,
leülnél a kapumba lassan,
mint a hugom.
Ha tudnád, hogy nincs hűbb s... |
|
|
|
|
|
|
|
... hűségesek
Szajkó, rigó, vörösbegy nem hagy el,
nem mond búcsút a nyár felhőivel.
Ha hóviharral ránkszakad telünk,
a völgyben itt borzonganak velünk.
Cinkék
Az ablakomra jár a völgy fölött
eledelért a vígan surranó raj.
A repülésük százszor összeköt
túl minden tavaszt szomjazó bokorral.
Ködben
Jeges köd.... |
|
|
|
|
|
|
|
Kint megremeg a nyárfaág...
Kint megremeg a nyárfaág;
És ablakomra koppan -
Úgy érzem most: a kerten át
Te jössz felém titokban.
A tóba csillag fénye hull,
S lent megdereng a mélyvíz.
Úgy érzem: kínom elcsitul,
S már megbékélek én is.
A hold szikrázik fényesen,
A felhő szerteszéled.
Úgy érzem: rád e... |
|
|
|
|
|
|
|
... ülhessek bár, kérve kérlek,
munkámat aztán befejezhetem.
Nem tud elülni a szivem.
Arcod látása nélkül egyre küzdök
kesereves, meddő, pattalan vizen.
Ma ablakomra hullt remek,
sóhajszerelmű zenéje a nyárnak,
s dongó méhektől zsongott a berek.
Most Téged nézlek egyedül,
míg valahol nagy élet-áldozatról
a semmittevés... |
|
|
|
|
|
|
|
... küldötte
S ő még maradni szeretne
A világosságot a másik hozta
A napnak küldötte
Fényt s meleget ígér
S mivel az óra hajnalt mutatott
A világos angyal ablakomra fényt hozott
Elhozta a földre a világosságot
Hogy új s reményteljes napra
Ébredjen a földnek ez a fele
És az éj angyalát, elküldte
A hold után a föld túl... |
|
|
|
|
|
|
|
... verse
Sötét aszfalt. Őszi regg ólmos árja
Az aprókockás térre leszakad;
Hajnal fakul az esős éjszakára,
Már látom a komor, nagy tűzfalat.
Ködtől kopottan, ablakomra szállva,
Két esett veréb álmosan fecseg,
Lelkem kiréved a foszló homályba,
- Maradjatok itt, szürke verebek!
Valamikor a pitymallat sugárát
Ujjongva ... |
|
|
|
|
|
|
|
II. jégvirág
Álom?
Reggeli ébredésem, szemem csodát lát,
Mosolyt fagyból, s míg Nap első sugara
Villan ablakomra, hol egy csokor jég-virág!
Az első szerelmes csokor, mely kezet kér,
S titkon áhít hűs-vad-szenvedélyt;
Most bókol még, mert hölgye oly kacér.
Illegeti magát, majd fehér pihe-kendőt hint,
-Pihe paplant,... |
|
|
|
|
|
|
|
Wass Albert - Éjféli hangulat
Éjfélt ütött egy régi falióra,
a lámpa fénye sápadt és beteg.
A messze fák homályos ablakomra
rejtelmes-szürkén visszarémlenek.
Valahol messze sír egy hegedű,
tücsök dalol hozzá kíséretül.
Úgy fáj a hang...vajjon ki szomorú:
én csupán, vagy aki hegedül?
Éjfélt ütött az óra...rejtve, ... |
|
|
|
|
|
|
|
... törnek;
Csillogó gyémántporra, a talpam alatt!
Oly rideg, oly kemény szikrázó kék világ,
Úgy hírlik, nagysága télhódító hada;
Süvítő szele, óhaja sziklaszilárd!
Ablakomra virágcsokrot festett, fehérrel
A hajnal; de pompát-vesztve, a reszkető
Nap első sugara, kését döfi szívébe!
-Csurgó vére folyik alant a párkányon,
M... |
|
|
|
|
|
|
|
Alberth:Jégvirágok
Ablakomra szállt a pára,
mely reggelre megfagyott.
Hajnalfénynek pír-szavára,
jégvirágok álltak ott.
Természetnek ügyes keze,
csodaszépet alkotott.
Kelő nappal, fénykristályként
ragyogtak az ablakok.
Látod, a sok jégvirág most
m... |
|
|
|
|
|
|
|
Wass Albert
Éjjeli hangulat....
Éjfélt ütött egy régi falióra,
a lámpa fénye sápadt és beteg.
A messze fák homályos ablakomra
rejtelmes-szürkén visszarémlenek.
Valahol messze sír egy hegedű,... |
|
|
|
|
|
|
|
Ünnep van megint...
Lábujjhegyre pipiskedve kukkant be a dér,
mintát rajzol ablakomra, játszi könnyedén.
Pillangó hópelyhek jöttüket fagyott ágakon pihegik,
Puha léptekkel az este közeledik.
Ünnep van megint...
Tűz lángja forrón arcon csókol,
karácsonyfa díszes ága hajbókol.
Láb... |
|
|
|
|
|
|
|
... pihék:
hófehér emlékekkel
ölel át a tél.
*
Téli éjeken
fagyos, fáradt lélek... |
|
|
|
|
|
|
|
Wass Albert - Éjféli hangulat
Éjfélt ütött egy régi falióra,
a lámpa fénye sápadt és beteg.
A messze fák homályos ablakomra
rejtelmes-szürkén visszarémlenek.
Valahol messze sír egy hegedű,
tücsök dalol hozzá kíséretül.
Úgy fáj a hang...vajjon ki szomorú:
én csupán, vagy aki hegedül?
Éjfélt ütött az óra...rejtve, lopva... |
|
|
|
|
|
|
|
Ritkábban jössz, nemes madár,
madara szépséges titoknak,
szivárványos hangulatoknak,
ritkábban szállsz az ablakomra.
Régebben gyakran látogattál,
ablakomon többet maradtál.
Sokszor jöttél tavasz-követnek,
suhogó szárnyú üzenetne... |
|
|
|
|
|